A 19-20. század fordulóján épült házak ablakkeretei és más díszei nem kőből, hanem gyakran stukkóból készültek. Ezeket műhelyekben, nagyipari módszerekkel (mintába öntve vagy préseléssel) gyártották, majd szögekkel, illetve csavarozással erősítették a homlokzatra. Mivel ezek a stukkók nem nemes kőből vagy márványból készültek, így viszonylag olcsón lehetett hozzájuk jutni. Nem véletlen, hogy az általunk kőarcoknak elnevezett homlokzati díszek leginkább a régi bérházak épületein lelhetőek fel.

Sajnos a kőarcok lakta épületek jelentős része - melyeket e honlap keretei között mutatunk be - az elmúlt időszakban semmiféle felújítást nem kapott. A régi bérházak műszaki állapota évről-évre tovább romlik, teret engedve ezzel a befektetők csatározásainak, melynek vége legtöbb esetben nem a felújítás, hanem a teljes lebontás.

A gyakran romos állapotú épületek megmentésére csak akkor lehet esélyünk, ha építészeti örökségünk megőrzése közös társadalmi igénnyé formálódik.

Az épületek elhanyagolásának eredménye olykor életveszélyes is lehet. A probléma aktualitását jól mutatja, hogy 2005. március 25-én a Kertész utcában (VII. kerület) egy négyszintes lakóépület eresze alatti gipszstukkó néhány darabja a járdára és két ott parkoló gépkocsira szakadt le. Személyi sérülés nem történt, de könnyen történhet a jövőben, ha az épületek és a kőarcok kiáltását továbbra sem vagyunk hajlandók meghallgatni.